Nyolcvanöt éve, 1920. február 20-án halt meg washingtoni otthonában Robert Peary amerikai sarkkutató, aki - állítása szerint - elsőként érte el az Északi-sarkot.

            Robert Edwin Peary 1856. május 6-án született a pennsylvaniai Cressonban. Mérnöki diplomát szerzett, majd kis kitérő után az amerikai haditengerészetnél kezdett dolgozni. Először Floridában épített hidakat, s eközben olyan leleményességről tett tanúságot, hogy hamarosan a soha meg nem épült Nicaragua-csatorna munkálataira vezényelték. Peary képzeletét azonban nem a trópusi dzsungel, hanem a még felfedezetlen sarkvidék foglalkoztatta. Szabadságolta hát magát, és 1886-ban nekivágott a végtelen grönlandi hómezőnek, ahol 161 kilométert tett meg, többet, mint addig bárki. 1887-ben még egyszer Nicaraguába küldték, itt ismerkedett össze a fekete Matthew Hensonnal, aki később minden vállalkozására elkísérte.

            Peary 1888-ban megnősült, de kis túlzással még nászútra is a sarkvidékre ment. Feleségét megragadta a fura romantika, mert ezután több expedícióra is elkísérte urát, sőt első gyermeküknek is a végtelen hómezőn adott életet.

            Peary 1891-től több expedícióján feltárta Grönland belső területeit, és megállapította, hogy az nem kontinens, hanem sziget. Emlékére Grönland legészakibb részét (amelyet érdekes módon alig borít jégtakaró) ma is Peary-földnek nevezik. Kutatásai közben fölfedezte a ma ismert legnagyobb, kilenctonnás meteoritot, amely jelenleg New Yorkban látható. Útjai során sokat tanult a helyi eszkimóktól, miközben szó szerint egyre közelebb jutott nagy céljához, az Északi-sarkhoz. 1905-ben a kanadai Ellesmere szigetről indulva az északi szélesség 87. fokáig hatolt előre, de itt a zord időjárás miatt vissza kellett fordulnia.

            Utolsó expedíciója 1908. június 6-án hajózott ki New Yorkból, szeptemberben érte el a jéghatárt. Az áttelelés után 1909 februárjában indult Peary, Henson, hét társuk, 17 eszkimó, 19 szán és 133 kutya a pólus felé. Társai meghatározott időközönként visszafordultak, mígnem az utolsó szakaszt csak Peary és Henson tette meg. Peary állítása szerint 1909. április 6-án - a világon elsőként - elérte az Északi-sarkot, ahol kitűzték az amerikai zászlót, méréseket végeztek, majd harminc óra elteltével visszaindultak. Teljesítménye elismeréséül 1911-ben a kongresszus törvényben fejezte ki neki a nemzet köszönetét és ellentengernagyi rangot szavaztak meg neki. A megrokkant egészségű Peary ezután a repülőgépekkel kezdett foglalkozni, s az elsők között szorgalmazta a haditengerészet légierejének kifejlesztését. 1917-ben vérszegénységet fedeztek fel nála, s emlékiratainak megírása után 1920-ban halt meg washingtoni otthonában.

            Az Északi-sark felfedezésének dicsőségéért még Peary életében ádáz harc indult meg. Peary a végtelen jégsivatagból felbukkanva csak 1909. szeptember 6-án küldhette el táviratát: „Csillag-sávos lobogó leng az Északi sarkon - Peary." Legnagyobb megdöbbenésére azonban volt munkatársa, Frederick Albert Cook öt nappal korábban már világgá röpítette ugyanezt a hírt. Ráadásul Cook azt állította, hogy egy évvel korábban, 1908. április 21-én megjárta a sarkot. A fagyos témában forró vita bontakozott ki, de végül a szakértők és a közvélemény is Pearynek adtak igazat. Diadala azután lett teljes, hogy Cook eszkimó kísérői bevallották: az expedíció még a pólus előtt megállt, a bizonyítékul használt képek messze a céltól készültek. Cookot csalás miatt perbe fogták és bebörtönözték, csak 1929-ben szabadult.

            A nyolcvanas évektől jóval súlyosabb kétségek merültek fel: a feljegyzéseket vizsgálva egyre valószínűbbnek tűnik, hogy Peary nem érte el a sarkot, mintegy 30 kilométerrel tévedett. Az is biztos, hogy 1991-ben napvilágra került naplójában április 6-án egy szóval sem említette a nagy eseményt, mérési eredményei pedig elfogadhatatlanok. További gyanúra adhat okot, hogy míg expedíciója az első három héten napi 21 kilométert tett meg, az utolsó szakaszon, amikor csak egy társával haladt tovább, napi 42 kilométert könyvelt el. Ilyen sebesség még a mai motoros szánokkal is képtelenség. A vitát valószínűleg soha nem lehet megnyugtatóan eldönteni.

            Az ellentábor szerint Peary szándékosan vezette félre a világot, hogy az Északi-sark felfedezőjeként szerepelhessen. Mások úgy vélik, a kétségeket Cook hívei keltették, akik diszkreditálni akarták ellenfelüket. Végül védelmezői szerint Peary a kor műszereivel nem is lehetett képes, hogy hitelesen megállapítsa helyzetét, így jóhiszeműen vallhatta, hogy az Északi-sarkon járt. Ha nem így történt, akkor a dicsőség Joseph Fletchert illeti, ő ugyanis 1952-ben az amerikai légierő C-47-es típusú repülőgépével valóban és bizonyítottan leszállt az Északi-sarkon és kilépett az örök hó birodalmába. Repülőgéppel pedig mindenképpen első volt. (MTI- Sajtóadatbank)

Robert Edwin Peary sarki öltözékben

Peary emlékműve egy amerikai temetőben

Az Északi Sark térképe