K a l a n d o z ó

 

 

JUHÁSZ VIKTOR

 

A  Z i c h y-c s e p p k ő b a r l a n g

 felfedezésének és feltárásának története

 

 

            A révi sziklaszoros a maga groteszk szépségével szinte páratlanul áll. A természetbarát bizonyos ihlettséggel lép a sziklaszorosba, ahol szemét a sziklaalakulatok, fülét pedig a Körös andalító zenéje kötik le.

            Az 1870-ben megnyílt Nagyvárad–Kolozsvár vasútvonal óta 33 éven át robogott végig a vonat e helyen. Az utasok megbámulták az itteni természeti szépségeket, elragadtatással szemlélték a Körösbe alázuhanó vízesést, de senki sem gondolt arra, hogy e táj szépségeit közelebbrő1 szemügyre vegye s közvetlenül szemlélje a sziklaszoros egyes elragadó pontjait. Élt azonban hála Istennek Réven egy ember, akinek nagy részben a barlang felfedezését és feltárását is köszönhetjük: Handl Károly, aki lényének egyszerűségében, a természet szeretete által indíttatva kikutatta a sziklaszoros minden zegét-zugát. Ő mentette meg az itteni vízesést, amennyiben az államvasutak figyelmét arra felhívta s rendbehozatta. Dr. Veress István révi református lelkésszel, akivel Handl együtt turistáskodott, megbeszélték, s 1903 januárjában írtak az EKE főtitkárának, Radnóti Dezsőnek, hogy az egyesület terjessze ki figyelmét, illetve működését Rév vidékére is. Ennek eredményeként a nagynevű turista, Czárán Gyula elkészítette a Sebes­Körös balpartján a sziklaszoros bejáratától Sonkolyosig azt a turista utat, amelyet napjainkban is Czárán útnak nevezünk. Az út az EKE költségén készült s feltárta a révi szoros szépségeit.

            Ugyancsak Handl Károly és Veress István javaslatára gróf Zichy Ödön a Tündérvár mellett lévő barlang szájához kényelmes lépcsőt s az ott lévő nagy üregbe lócákat és asztalt készíttetett, s elhelyezték a „Tündérvár” feliratot.

            A turista út felavatására 1903. május 1-jén került sor, amelyen részt vett Czárán Gyula, Veress István, Handl Károly és dr. Szádeczky Gyula 25 egyetemi hallgatóval, akkor még nem is sejtve, hogy ott, ahol a patak a szikla alól előtör, csupán 75 cm vastag sziklafal választja el őket a nagyszabású cseppkőbarlangtól.

            Veress István Handl Károllyal többször meglátogatták a vízesést, s pihentek meg a szikla alól előtörő bővizű forrásnál, amikor egy alkalommal Handl, elmondta, hogy amikor nagy a szárazság, s a patakban nincs sok víz, a patak felett kis nyílás keletkezik, amelyen át a denevérek ki- és berepülnek. Egy napon vadászpuskát hozott magával Handl s a nyíláson belőtt. Óriási dörgő visszhang keletkezett, amiből nagy üregre lehetett következtetni. Handl azt is megfigyelte, hogy Tízfalun egy patak ömlik egy nagy üregbe, s a patakba hullott szalmatörmelék egyszer a révi vízesésnél jött ki. Értesítették ezen észlelésükről Czárán Gyulát, aki 1903 novemberében ismét eljött Révre, s 10-én robbantásokat eszközölt a patak előtörésénél, s egy sziklafal leomlásával „...előtűnt a nagyszabású barlang, amelynek üregébe meghatott lélekkel léptünk be abban a tudatban, hogy itt még emberi lény nem járt sohasem" - írja emlékezéseiben dr. Veress István, aki azonnal ismertette a nagy eseményt a Nagyváradon megjelenő Szabadság november 22-i számában. A hazai lapok innen vették át a révi cseppkőbarlang felfedezésének hírét.

            Czárán Gyula még két napig maradt Réven, s robbantásokkal szűkebbre szorította a barlangi patakot, mely a barlang alját teljesen elöntötte. Így sikerült behatolni „egy kerek tó"-ig, amelyen ma híd vezet át.

            December közepén megérkezett Ausztriából Handl sógora, Stern Adolf mérnök, akivel elhatározták, hogy tovább hatolnak csónakon a barlangban. Handl két kivájt fatörzsből, amelyet vaskapoccsal erősített össze, egy csónakot készített. Nagy nehezen gerenda és létra segítségével eljutottak egy gömbölyű terembe, amelybe egy kb. 2 méter széles sziklaszoros nyúlik. Ebbő1 a teremből már csak csónakon lehetett tovább hatolni, mert a sziklaszoros alját a patak vize egészen betöltötte. A csónakot hat napszámos vitte be a tóig s ott hárman - Handl, Veress, Stern - felültek rá. Gyönyörű cseppkövek közt haladtak előre egy fehér cseppkőfüggönyig, ahol 4 méter mély volt a víz. Visszatérés előtt kiszálltak, szétnéztek. Beszállásnál az utolsó - Stern - felborította a csónakot, Veress derékig, Handl vállig merült a vízbe december 19-én!

            Handl azután egyedül kutatott tovább és Márton nevű emberével feltárta az emeleti részt a Kóruson át: Mohamed paradicsomát, a Purgatóriumot a Pokolig.

            Handlt további kutató munkájában Czárán Gyula s Rév község akkori jegyzője, Hollóssy Gyula támogatta.

            A Pokolnál, mélyen lent, a barlangi patak állta útját a továbhaladásnak. Itt kapcsolódott be a barlang feltárásába dr. Jordán Károly egyetemi tanár, a kiváló hegymászó. Erre vonatkozó dr. Tulogdi Jánosnak írt leveléből a következőket olvashatjuk: „Handl-lal együtt többször dolgoztunk. Egy szikláról egy eléggé szűk nyíláson leereszkedve Handl vízre akadt, mely ott a továbbjutást akadályozta. Akkor még nem voltak a mai felfújható gumicsónakok. Plökl Antallal csináltunk Pesten egy összecsukható vászon csolnakot, melyet bambusz rudakkal merevítettünk meg; a nyíláson át kötéllétrán ereszkedtünk le a vízhez, ott a csolnakot összeállítva (csak egy embert bírt el) egyenként egy gyönyörű kanyargós folyosón (a Pokol tószerű része ez) lapátoltunk végig egy sziklaoszlopig, mely a további utat elzárta. Mikor Handl volt az oszlopnál, nagy loccsanást hallottunk, azután egy percnyi csend volt, nagyon megijedtünk, hogy baja történt, de azután hallottuk a tempókat-visszaúszott. A beszállásnál felbillentette a csolnakot. A víz persze nagyon hideg volt. Szerencsére nem hűtötte meg magát."

            Úgy látszik, ez a Pokol első bejárásának története.

            Handl Veressel is dolgozott tovább. Együtt végigmentek a Pokol taván. Handl a Pokol tava felett a falba vésett nyílásokba keresztben fektetett gerendákon, bedeszkázott utat készített.

            Handl és Veress 1905 januárjában még tovább hatoltak előre, sok helyen vízben járva. Mindketten súlyos hűlést szereztek. Ekkor már ­ 1905-ben - Handl Károly akadályt nem ismerő munkabírásának eredményeképpen a Pokolig, a ma is járható részen, kényelmesen végig lehetett menni.

            Az Erdély 1905. évfolyamának 1-2. számában írta le először részletesen kalauz-szerűleg Czárán Gyula a barlangot. Ebből külön­lenyomat is készült A révi Zichy-barlang címen.

            Mielőtt folytatnám az események sorozatát szóljunk néhány szót a barlang díszeinek, a cseppkőképződmények keletkezésérő1.

            A különböző repedésekből és a járatokban kibuggyanó víz­cseppekből nem a víz elpárolgása miatt válik ki a benne feloldott mészkő, hanem a repedésen nyomás alatt leszivárgó víz cseppje kibuggyanva kisebb nyomás alá kerül, s elszáll belőle a széndioxid egy része. Így a víz nem tudja oldva tartani a mészkőanyagot és az vékony rétegben lerakódik. Cseppre csepp és kialakul a belül üres makarónicseppkő a barlang mennyezetén felülről lefelé. Ez a cseppkőcsap, vagy sztalaktit. A mennyezeten kicseppenő víz egy része lehull a barlang aljára. Ott a víz szétpreckel, a még benne lévő széndioxid másik része elszáll, s a mészkő lerakódik kőgyertya vagy kőbáb - sztalagmit - formájában. A kőgyertya és a kőcsap összeérve cseppkőoszlopot alkot. Ha a mészkő vasat tartalmaz, a cseppkő sárgás­barnás színű lesz. A baktériumok - amelyek a vízben lévő termőtalajból lehozott szerves anyagokkal táplálkoznak - a cseppköveket zöldesre, kékesre vagy feketére színezhetik. A cseppkő keletkezése rendkívül lassú folyamat, hozzá évszázadok, sőt, évezredek szükségesek. Ezért óvakodjunk azokat tördelni, csúfítani, hiszen a víz hosszú munkájának eredményét tesszük tönkre.

            Az 1905. év nagy jelentőségű a révi Zichy-barlang történetében. Március 5-én megalakult az EKE révi osztálya. Az alakuló gyűlés a révi kaszinóban volt. Kolozsvárról a központ képviseletében megjelent M. Kovács Géza főtitkár és Herrmann Antal egyetemi tanár. Elnöknek ifj. gr. Zichy Ödönt, ügyvezető elnöknek dr. Veress Istvánt, barlang­gondnoknak Handl Károlyt választották meg.

            Gr. Zichy Ödön, az EKE kérésére a barlang nyílása mellé egy menedékházat, majd egy emeletes szállót építtetett az egyesületnek. Ez a barlang látogatottságát nagyon megnövelte.

            Az EKE nagy pártfogója, gr. Zichy Ödön tiszteletére a barlangot Zichy-barlangnak nevezték el.

            A Zichy-barlang ünnepélyes felavatása az 1905. évi közgyűlésen volt augusztus 27-én. Az avató beszédet dr. Veress István tartotta. Czárán Gyula nem lehetett jelen, mert akkor a Biharban dolgozott. Jelen volt Merza Gyula.

Az EKE még ebben az évbe megépítette a hidat a barlang mellett a Sebes-Körösön.

            A következő évben a Zichy-barlang vasúti megállót kapott, mely mellé egy 200 személyt befogadó várócsarnok épült.

            Ebben az évben, 1905 novemberében Czárán Gyula ellátogatott Révre, kedves barlangjához. Ekkor már betegségről panaszkodott és 1906. január 5-én elköltözött az élők sorából a Révi-szoros, a Bihar nagy feltárója. Ugyanakkor január végén elhelyezik Révról Veress Istvánt.

            Handl Károly maradt csak Réven, egyedül dolgozott a barlang további feltárásán. 1906 őszén kis csoporttal még tovább haladt előre, majd 1907 januárjában négy csónakkal tovább hatoltak. M. Kovács Géza főtitkár jelentette az EKE-ben, hogy újabb 600 méter várja a közönség számára a megnyitást szép cseppkövekkel, hatalmas, magas csarnokokkal - egészen a patak szifonjáig. A közönség számára járható barlangrészlet térképét Monoky Gyula MAV-mérnök készítette el. Ez megjelent az Erdély 1907. évi 3-4. számában.

            Ugyanakkor Melitskó Frigyes MÁV-felügyelő, buzgó EKE-tag kezdeményezésére mozgalom indult meg, hogy barátjának - Czárán Gyulának - a Zichy-barlangnál emléket állítsanak. Az emlék javára dr. Szádeczky Gyula, dr. Ruzitska Béla és dr. Cholnoky Jenő előadásokat tartottak. (Lásd: Erdély 1907. 54. lap). Melitskó Frigyes - aki gyönyörűen zongorázott - vidéki útjai alkalmával igyekezett hangversenyek tartásával gyarapítani az emlékműre befolyt összeget. Az emlékmű tervezete gipszból, féldombormű kivitelben el is készült, de az később összetört és - fajdalom - nyoma veszett.

            Handl 1908-ban Veressnek - akivel állandóan levelezett - azt írta, hogy a Zichy-barlangban és a Misid-völgyben új feltárásokat végzett. M. Kovács Gézának a barlangban 1911-ben készült felvételeiról az EKE képeslapokat hozott forgalomba.

            A Zichy-barlang felavatásakor az EKE egy 30x40 cm méretű, 4,5 kg súlyú vászonkötésű emlékkönyvet bocsátott a látogatók rendelkezésére, ahová bejegyezték nevüket. Innen tudjuk, hogy a látogatók között szerepel Merza Gyula, Bíró Lajos, dr. Szádeczky Gyula, Handl Károly, Czárán Gyula, dr. Balogh Ernő, Xantus János, dr. Cholnoky Jenő, Kosch Károly, Boncza Miklós, Boncza Bertuka is. Ebbő1 a könyvból kitűnik, hogy az első látogató, aki ide bejegyezte nevét 1905. augusztus 27-én, báró Feilitzsch Arthur EKE elnök, s az utolsó, a 2593. látogató 1910. július 9-én gróf Serényi László. A barlangot egyre többen látogatták meg. 1915. május 25-én Ady Endre felesége - Csinszka - a következőket írja Dénes Zsófiának: „Voltunk Bandival Réven a Zichy-féle cseppkőbarlangban. Én már ötödször néztem meg, de megéri. Valahol kint és háborúmentes időben világcsodát csinálnának belőle". (Dénes Zsófia: Talán Hellász küldött).

            Az EKE 1912-ben javításokat végzett a barlang berendezésében s megnyitottak egy kb. 200 méter hosszúságú új barlangrészt. Az EKE 1913. január 26-án tartott közgyűlésén beszámolnak róla, hogy 120 méter hosszú új barlangrészt tártak fel, barlangi építményeket javítottak. Ezen Handl által végzett munkálatok a Pokoltól a szifonig terjedő területén ma is láthatók az évtizedek áradásai által tönkretett hidak, utak képében.

            Az EKE új kilátópontokat koszorúba foglalva 4 km hosszú új turista utat építtetett.

            Ezek után a gyönyörű eredmények után következett az 1914­1918-as világháborús visszaesés, majd a rombolás a barlangban, a menedékházban és szállóépületben.

            Az ezután következő időkben magántulajdon lett a barlang, a menedékház és a szálló, az EKÉ-t kiszorították ezen munkaterületéről. Handl Károly 1932. január 15-én meghalt Réven.

            Majd 1940. november 24-én újra alakult az EKE révi osztálya, melynek elnöke Kulcsár Andor református lelkész, alelnöke Borcsa István főjegyző, titkár Balogh Károly aljegyző, s a barlangkutató osztály vezetője Marosi Sebestyén. Az újraalakult osztály 1941. április 27-én ünnepélyes keretek között átvette régi munkaterületét, a Zichy­barlangot, menedékházat és szállót. Megkezdődtek a munkálatok: a régi hídak, lépcsó'k újraépítése a barlangban, két szoba rendbehozatala, fedelek javítása, a közös háló berendezése. Táborosi László, az EKE­központ tagja elkészítette az útjelzéseket. A Sebes-Körös áradása 1941. szeptember 2-án elvítte a hidat. Az új híd építéséhez a faanyagot a Zichy-uradalom adta, a költségeket az EKE fedezte.

A barlangnak akkor még csak a Handl által feltárt része volt járható. 1942 szeptemberében dr. Kessler Hubertnek, az aggteleki cseppköves barlang igazgatójának síkerült a patakmeder mélyítésével a vízszintet annyira lesüllyesztenie, hogy a szifon megnyílt és Kessler áthatolhatott rajta.

A szifon után következő magas járatban - ezt kevés, de szép cseppkő díszítette - mintegy 250 métert haladt előre, és ott egy meredek falakkal lezárt teremben hirtelen a második szifonnal találta magát szemben. Ezen azonban már - a vízszint süllyesztésének kellő lehetősége hiányában - nem tudott keresztülhatolni.

            Csak tíz év múlva, 1952-ben és 1953-ban kísérelték meg a nagyváradi barlangkutatók, majd 1961-ben a kolozsváriak a szifonon való áthatolást, de eredményt ők sem értek el.

            A Zichy-barlang a Révi-szoros fölött emelkedő fennsíkról kapja a vizét, a Tízfalun lévő Öregember-barlangja (vagy felfedezője neve után Handl-barlangja) elnevezésű víznyelőn keresztül - mint ahogyan ezt a vízfestés révén végzett kísérlet is kimutatta. E szép, cseppköves barlangnak mintegy 250 méter hosszú szakaszát ismerik, utána annyira elszűkül, hogy ember számára járhatatlan. Mind itt a Tízfalusi­barlangnál, mind a Zichy-barlangnál érdemes a kutatást folytatni, hiszen még 4-5 km-es barlangszakasznak a feltárása várható.

            Meg kell még említenem, hogy a Zichy-barlangon áthaladva itt­ott az élet nyomaival találkozunk. A kezdetleges reliktum állatokat tudományos igénnyel legelőször dr. Balogh Ernő tanulmányozta hazánkban. Ő mutatott rá arra, hogy minden barlang tulajdonképpen menedékhely, ahol a gyengébb fajok az egyforma hőmérséklet és nedvességtartalom körülményei mellett fennmaradhattak. A barlangi körülményekhez alkalmazkodott színtelen, vak rákocskáknak, a nedves homokban élő férgeknek nem voltak ellenségeik s ez is elősegítette fennmaradásukat. Gyakoriak a fehér, vagy barnaszínű gombatelepek, melyek antibiotikumokat is termelhetnek. A barlangok gyógyhatása - s így valószínű a révi Zichy-barlangé is - részben az antibiotikumokat termelő gombák jelenlétének tulajdonítható. Egyes barlangokban több mint 70 gombafajt sikerült kimutatni. Érdemes lenne az ilyen irányú kutatásokat a révi barlangban is elkezdeni. A Zichy-barlang relatív nedvességtartalma 100%-os, a hőmérséklet egyenletes, 10,2 C-fok. Mint minden nedves barlangban, itt is jelen vannak a gombatelepek, az aeroszol kalcium-ionokban gazdag. Ajtay Ferenc kolozsvári földrajztanár számolt be róla, hogy 1971-ben kolozsváriak három beteg bevonásával kísérletet végeztek a révi Zichy-barlangban azzal a céllal, hogy igazolják a gyógyhatást. A három beteg közül kettőnél kitűnő eredményt értek el. A barlangi kezelés után az addig gyakran megismétlődő köhögési rohamok teljesen megszűntek. Az előbbiek alapján szükséges lenne a barlang aeroszoljának és gombáinak részletes vizsgálata és a kedvező terapeutikai eredmények észlelése után gyógybarlanggá nyílvánítása.

            A Zichy-barlang történetében jelentős esemény volt az 1943. év október 16-17-én rendezett „Mátyás-túra", melynek keretében leleplezték a barlang bejáratánál a barlang felfedezőinek és első feltáróinak emlékét megörökítő márványtáblát. Az emléktáblát dr. Balogh Ernő, az EKE elnöke leplezte le. Nagyhatású beszédében megemlékezett a barlang feltáróiról, akiknek emlékével összekapcsol az emléktábla, mely további munkára kötelez és kifejezi „hálánkat a múltért, a jövőért, a gyönyörű példaadásért".

            Az említett emléktábla, amelyet a második világháború után felelőtlen elemek eltüntettek a következőket tartalmazta:

            A BARLANG

            FELTÁRÁSÁNAK 40-IK ÉVFORDULÓJÁN

            CZÁRÁN GYULA

            HANDL KÁROLY ÉS VERESS ISTVÁN

            FELTÁRÓK MUNKÁSSÁGÁNAK

            EMLÉKÉT ÖRÖKÍTETTE MEG AZ

            ERDÉLYI KÁRPÁT EGYESÜLET

            1943. X. 17.

            A második világháború utáni években a Zichy-barlang többet volt gazdátlan, az egyik épület beázott, tönkrement, lebontották s helyébe a környezetébe nem illő épületet emeltek.

            1965-ben a régi fahidak, lépcsők helyébe vasbeton hidakat, lépcsőket építettek. Ugyanakkor megépítették a Sebes-Körösön is a vasbeton hidat, amely jól illeszkedik a környezetbe.

            1969. május 1-jére villamosították a barlangot. A reflektorokkal kivilágított barlang csodálatos látványban részesítette a látogatót. Sajnos nagyon rövid ideig, miután még három év sem telt el, s a villanyvezeték, az égők foglalatai a barlang nagy nedvességtartalma miatt tönkrementek, a vezeték karbantartásával senki sem törődött mondván, hogy nincs rá alap. Nemsokára felfedezték a chiscaui Medve-barlangot, s többet a révi barlanggal már nem törődött senki.

            Talán soha nem volt a révi Zichy-barlang ilyen elhanyagolt állapotban mint jelenleg. Sürgősen cselekedni kell s itt az EKÉ-re hárul a nagy feladat, hogy közbejárjon, hogy a barlangnak olyan gazdája legyen amelyik még megmentheti azt ami megmaradt a felelőtlen látogatók barbár rombolása után, mert csak akkor remélhetjük, hogy eljön az az idő, midőn Handl-Czárán-Veress nyomdokain haladva megvalósíthatjuk az ő vágyukat: járhatóvá tehetjük az egész hatalmas barlangot a Zichy­barlang nyílásától a tízfalusi Handl-barlang nyílásáig.

Adja Isten, hogy úgy legyen!

Rév, 1993. augusztus 6.

 

(Elhangzott 1993. augusztus 6-án, a révi református templomban, az Erdélyi Kárpát Egyesület országos találkozójának megnyitó ünnepségén.)

 

 

 

K a l a n d o z ó

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Enveco Free Stat