K a l a n d o z ó
CSEKE GÁBOR
V i d á m T e m e t ő
Soha sem jártam Szaploncán, de temetőjében – amely az idők során UNESCO-védelem alá is került –, ha virtuálisan is, otthon érzem magam. A Máramaros megyei nagyközségben 1935 óta kezdtek szaporodni a fából faragott, olajfestékkel és verses felirattal díszített fejfák egy addig ismeretlen helyi fafaragó mester, Stan Ion Patras kezdeményezésére. (1-a. és 1-b. képek)
Akkortól kezdődik az azóta is páratlan falukrónika fokozatos bővítése – olyannyira, hogy ma már több mint 800 fakeresztről olvasható le az alatta nyugvók életének tréfás, a népköltészet ismert fordulataiba csomagolt summája. A temető valóságos szabadtéri múzeum, gyakorta felkeresett, külföldiek által sűrűn látogatott idegenforgalmi nevezetesség.
A síremlékek tölgyfából készülnek, Patras mester vésővel faragja ki az egyedi életképet, majd a hozzá tartozó, a helyesírási szabályoknak és a központozásnak fittyet hányó feliratok betűit, majd olajfestékkel, élénk színekkel emeli ki a naiv művészi látás jegyeivel készült domborműveket (2. kép). A színek közül a legjellegzetesebb az ún. „szaploncai kék”, amely a maga sajátos keveréke nyomán vetekszik a suceavai kolostoroknál használt „voroneci kék”-kel (3. kép).
Általánosan elismert, hogy a temető legmaradandóbb értékét a sírfeliratok maguk jelentik, amelyek általában rövid alkotások, de Patras mestert olykor annyira elkapja az ihlet, a megörökítésre váró sorstanulság oly bonyolult, hogy a 7-17 verssort is meghaladja némely rigmusa (4. kép).
A vidámság is tulajdonképpen a verssorokból, a sajátos életszemléletből árad: bárkiről is legyen szó, gyilkosról vagy áldozatról, a versfaragó fafaragó lezárt életutakat állít tanulságul az életben maradottaknak, az utódoknak. A sorok mindegyre ugyanazt az üzenetet hordozzák: bármit tettünk, szerettünk, óhajtottunk, vétkeztünk is a földön, egy a sorsunk – a föld, a keresztünk alá feküdni, ahová elvárunk majd mindenkit, csupán idő kérdése az egész (5. kép).
A szaploncai Vidám Temető fejfáiról leolvasható a falu egész története, rétegződése, foglalkoztatottsága. A legendás vidámság pedig csak első látásra tűnik akasztófahumornak: a község központjában, a templom közvetlen közelében elterülő temető inkább az elmúlás paradoxona: utólagos bosszú a halálon, amit senki se tud kikerülni (6. kép).
A faragott jelenetek változatos életképek a szaploncai valóságból: kaszáló, kovácsoló, disznót ölő, fát vágó, traktort vezető, fonó, újságot olvasó, gyermekekkel vagy állatokkal körülvett férfi és női alakok népesítik be azokat, a halottra jellemző életmódnak megfelelően (7-12. képek).
Ízelítőül ide írunk (szöveghű fordításában) néhány jellegzetes sírfeliratot, helyenként igyekezvén betartani az eredeti verselés szabályait is.
Itt nyugszom én idelenn
Braic Ileana a nevem
Volt öt legénygyermekem
Isten tartsa valahányat
Neked Griga megbocsátok
Bár a késed belémvágtad
Mikor leszúrtál részegen,
De eltemettél tisztesen
Itt a nagy templom tövén
Te is megtérsz majd mellém
*
Itt nyugszom én idelenn
Pop George Ocuta a nevem
Amíg világomat éltem
Sok-sok disznyót megperzseltem
Rengeteg húst is megettem
Ez lehetett tán a vesztem.
Jó lett volna még pár év
Még egy kicsi öregség
De a halál nem hagyott
A föld alá parancsolt.
Életemnek búcsút mondtam
43 éves korban.
*
Nyugszom én idelenn
Stan George a nevem
Szegény élet, jött a vég
Semmivé lett mint a jég
Illés napján kapáltam
A villám erősebb volt nálam
Apám megharagudott
És anyám se nyughatott
Örökké megsiratott.
Fiatalon távoztam
19 ha voltam.
*
Nyugszom én idelenn
Pop Griguta a nevem
Szegény bölcsőm siratlak
De korán elhagytalak
Jaj anyukám édsanyám
Nem lesz fijad ezután
Csinálj más ficsúrt ha kell
Az Istennel ne perelj
Hét hónapra mentem el.
*
Itt nyugszom idelenn
Pop Ion Pipis a nevem
Megfizettem mindenért
Ahol a halál elért
Valahol Mires hegyén
Rámjött a vagonkerék.
Játékban elmerültem
Vonat alá kerültem.
Anyám sirat vár haza
Nem múlik a bánata.
*
Derék sógor itt vagyok
Veled együtt nyughatok
Kaszát hoztam magammal
Füvet vágunk azonnal
Abrakot a lovaknak
Attul jobban szántanak
Újságom is van néked
Megnőtt Ion, a legényed
Oskolába jár a szentem
Hogy aztán sofőr lehessen.
Az élettől én búcsúztam
44 éves koromban.
*
Nyugszom én is idelenn
Ioan Spanu a nevem
Míg tartott földi életem
Molnárkodtam rendesen
Sok zsákot felemeltem
Finom lisztet őröltem
Kevés vámot vetettem
Az élettől elbúcsúztam
Ősszel 60 éves korban.
*
Nyugszom én idelenn
Tarasan Ioana a nevem
Méhesemtől búcsúzok
Hol vannak a szép napok?
Én emberem, jó uram
A helyed mellettem van
És ha meg találnál halni
Ide jössz majd mellém hálni,
De azért nem kell sietni
Van még időd porrá lenni.
Sajnos, a szabadtéri elhelyezés veszélyezteti a páratlan kultúrörökség épségét: az időjárási végletek, a fagy, az eső, a napsütés kivétel nélkül gyorsítják a műemlékek romlását; a fakeresztek idő előtt elhasadnak, a festett felületek kifakulnak, lehámlanak, a síremlékek töve kikorhad. A romlási folyamatot nehéz megállítani, jelentős anyagi ráfordítást igényelne a hivogató, stílusos bejárattal kiépített (14. kép) temető fenntartása, amelyet 1998-ban a síremlékek tárgyában az Amerikai Egyesült Államokban tartott nemzetközi tanácskozáson a legértékesebbnek neveztek egész Európában, világviszonylatban pedig mindjárt az egyiptomi Királyok Völgye mögé sorolták.
(Az illusztrációk Pop Simion-Ion Miclea Mihale: Cimitirul Vesel, Ed. pentru turism, 1972 és Főző Attila László - 3, 4, 14. képek - honlapja - www.poli.hu/attila - nyomán készültek)
K a l a n d o z ó
|
